2011. május 27., péntek

Az, aminek látszik

A városi ember számára elképzelhetetlen az élet a Gyimesben. Kirándulásán adományokat is vitt Erdélybe a Dunamelléki Református Egyházkerület több munkatársa.

Mindenki jövevény
A hosszú hétvégét felölelő túrán a csoport ízelítőt kapott a vadregényes Gyimes vidékéről; a lélegzetelállítóan szép tájról, a kulturális gazdagságról és a Gyimes völgyében élő csángók életéből. Megtudtuk, hogy a Gyimesben mindenki jövevény, csak a csángó a benszülött.
„Patakországban”, a Tatros folyó közelében, Hidegségpatakán szálltunk meg, innen indultunk felfedező útra.
 

Önellátás a 21. században
A közeli Gyimesfelsőlok és Gyimesközéplok településen a legutóbbi népszámlálás szerint alig kilencezren élnek. A térségben a gazdasági élet alapját az állattenyésztés, a pásztorkodás és a fakereskedelem adja. A gyimesi ember az önellátásra rendezkedett be, az élelmet, a ruházat nagy részét maguk állítják elő. Lakóházaikat egymástól több száz méterre építik, és azokkal együtt a zöld bársonynak tűnő hatalmas kaszálókat és legelőket is bekerítik.
 

Nincs villany és vezetékes víz

A havasokban, az esztenán a házak gerendákból készülnek. Az urbanizált, városi ember számára szinte elképzelhetetlen az élet fenn a hegyen és nemcsak a nomád életmód miatt. Épített út nem vezet a nyájak nyári szálláshelyére, a kalyibákhoz. Az aprócska faházakban nincs villany és vezetékes víz. A pásztorok petróleumlámpával világítanak, ivóvizüket a közeli kristálytiszta forrásból hozzák. Lavórban mosdanak, ha pedig hűvösre fordul az idő, a tűzhely ad meleget. Bővebben...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése