Készülődés
Húsvét vasárnapján adják elő a csobotfalvi hagyományőrzők Tóth Ede A falu rossza című színdarabját, amelynek a próbái már hetek óta folynak. „Farsangtemetés után kezdtünk el komolyabban felkészülni erre, de azelőtt már tanulgattuk a szöveget, mivel ez egy hosszabb, nagyobb lélegzetvételű darab. Tudjuk, hogy a negyvenes években is játszották ezt Csíkban, és a most ötven éves generáció szintén bemutatta. A falu rossza egy szép hagyományos színdarab, ebbe bele lehet vinni a jelent is, mostani fiatalemberek játsszák, nagyon jópofák, ilyenkor bújik ki a szög a zsákból, ugye” – mesélte portálunknak Antal Imre, a csoport vezetője. „Ehhez még hozzátartozik, hogy később ezzel az előadással szeretnénk menni néhány helyre, mert mi is próbálunk kicsit jótékonykodni. Éppen ezért olyan díszletet állítottunk össze, amit könnyű lesz szekérre vagy autóba tenni valamilyen formában.”
A csobotfalvi hagyományőrző csoport nagypénteken közös tojásírást és tojásfestést tart, nagyszombaton pedig felkerekednek és megtisztítják a környező mezőket és a források környékét. „Minden évben van egy olyan tevékenysége az ifjúságnak, főképpen a tizennyolc éveseknek, hogy elindulunk a határban és megtisztítjuk a vizek környékét, az utat, le szoktunk menni az alsó fürdőhöz is, a somlyói borvízforráshoz, ahol kimerjük a vizet. Az még keményebb munka, mint fent a kerekegeri, mert itt sok víz van, és sok ember kell. Vedrekkel kimerjük az egész fürdő vizét, amennyire csak lehet, és kiszedjük a szemetet. Sajnos, ott szembesülhetünk azzal minden évben, hogy mennyi és milyen fajta szemetet dobálnak bele bizonyos emberek, nemcsak itteniek, hanem külföldiek is, sőt követ is nagyon sokat.”
Húsvét vasárnapján adják elő a csobotfalvi hagyományőrzők Tóth Ede A falu rossza című színdarabját, amelynek a próbái már hetek óta folynak. „Farsangtemetés után kezdtünk el komolyabban felkészülni erre, de azelőtt már tanulgattuk a szöveget, mivel ez egy hosszabb, nagyobb lélegzetvételű darab. Tudjuk, hogy a negyvenes években is játszották ezt Csíkban, és a most ötven éves generáció szintén bemutatta. A falu rossza egy szép hagyományos színdarab, ebbe bele lehet vinni a jelent is, mostani fiatalemberek játsszák, nagyon jópofák, ilyenkor bújik ki a szög a zsákból, ugye” – mesélte portálunknak Antal Imre, a csoport vezetője. „Ehhez még hozzátartozik, hogy később ezzel az előadással szeretnénk menni néhány helyre, mert mi is próbálunk kicsit jótékonykodni. Éppen ezért olyan díszletet állítottunk össze, amit könnyű lesz szekérre vagy autóba tenni valamilyen formában.”
A csobotfalvi hagyományőrző csoport nagypénteken közös tojásírást és tojásfestést tart, nagyszombaton pedig felkerekednek és megtisztítják a környező mezőket és a források környékét. „Minden évben van egy olyan tevékenysége az ifjúságnak, főképpen a tizennyolc éveseknek, hogy elindulunk a határban és megtisztítjuk a vizek környékét, az utat, le szoktunk menni az alsó fürdőhöz is, a somlyói borvízforráshoz, ahol kimerjük a vizet. Az még keményebb munka, mint fent a kerekegeri, mert itt sok víz van, és sok ember kell. Vedrekkel kimerjük az egész fürdő vizét, amennyire csak lehet, és kiszedjük a szemetet. Sajnos, ott szembesülhetünk azzal minden évben, hogy mennyi és milyen fajta szemetet dobálnak bele bizonyos emberek, nemcsak itteniek, hanem külföldiek is, sőt követ is nagyon sokat.”
Határkerülés
Több éve már, hogy Csobotfalván a húsvétvasárnap elmaradhatatlan része a határkerülés. Népviseletbe öltözött legények és leányok kerülik a vidéket a már jól ismert útvonal és forgatókönyv szerint. A legények lóháton, zászlókkal a kezükben, a leányok többnyire szekéren ülve, Mária- és húsvéti, feltámadási énekeket énekelve járják végig a környéket. „Azért is olyan szép ünnep ez a határkerülés, mert a csomortániak, a csobotfalviak és néhány somlyói fiatalember, fiatal leány és asszony együtt járja végig a határt.”
A menet Csomortánból indul, majd érintve Csobotfalvát, felmegy a Kerekeger fürdőig, ha nagyon sáros, esős idő van, akkor az úton, máskülönben a mezőn. Fent a Vágás vizénél van egy keresztfa, amely az egyik fontos stációja a határkerülésnek, onnan levonul a menet a kegytemplomig, majd visszatér az Ádám és Éva dombjához. „Olyan fél tizenegyre vissza szoktunk érni. Akkor Petres Zoltán bácsi, aki már negyvenegy-néhány éve kéri az áldást a határainkra az Úristentől és a Máriától, el fogja mondani azt a hosszú szép verset, remélhetőleg beleáll az idén is. Minden keresztfánál ő szokta most már az áldást kérni: Uram Jézus, Uram Jézus, Mária, Mária, Hála legyen az Istennek! Azelőtt, amikor Isten nyugtassa, még élt Péter Domokos bácsi, ő mondta ezt, Zoli bácsi pedig a végső áldáskérést, a nagy verset. Mi kapaszkodó fajta nép vagyunk ugye, a határkerülést, azt nem hagyjuk!”
A határkerülés után szentmisén vesznek részt a hívek. „Nekünk nagyon fontos a feltámadás, olyan az egésznek a hangulata is, hogy amikor elindulnak a szekereken a leányok és a lovasok is viseletben, akkor az emberek már megörvendnek, hogy húsvét napja van megint, kivirágzik minden, egy új világ kezdődik ilyenkor a faluban is. Legalábbis azt sugallja ez a nap és a szép tartozékai, szokásai.”
Több éve már, hogy Csobotfalván a húsvétvasárnap elmaradhatatlan része a határkerülés. Népviseletbe öltözött legények és leányok kerülik a vidéket a már jól ismert útvonal és forgatókönyv szerint. A legények lóháton, zászlókkal a kezükben, a leányok többnyire szekéren ülve, Mária- és húsvéti, feltámadási énekeket énekelve járják végig a környéket. „Azért is olyan szép ünnep ez a határkerülés, mert a csomortániak, a csobotfalviak és néhány somlyói fiatalember, fiatal leány és asszony együtt járja végig a határt.”
A menet Csomortánból indul, majd érintve Csobotfalvát, felmegy a Kerekeger fürdőig, ha nagyon sáros, esős idő van, akkor az úton, máskülönben a mezőn. Fent a Vágás vizénél van egy keresztfa, amely az egyik fontos stációja a határkerülésnek, onnan levonul a menet a kegytemplomig, majd visszatér az Ádám és Éva dombjához. „Olyan fél tizenegyre vissza szoktunk érni. Akkor Petres Zoltán bácsi, aki már negyvenegy-néhány éve kéri az áldást a határainkra az Úristentől és a Máriától, el fogja mondani azt a hosszú szép verset, remélhetőleg beleáll az idén is. Minden keresztfánál ő szokta most már az áldást kérni: Uram Jézus, Uram Jézus, Mária, Mária, Hála legyen az Istennek! Azelőtt, amikor Isten nyugtassa, még élt Péter Domokos bácsi, ő mondta ezt, Zoli bácsi pedig a végső áldáskérést, a nagy verset. Mi kapaszkodó fajta nép vagyunk ugye, a határkerülést, azt nem hagyjuk!”
A határkerülés után szentmisén vesznek részt a hívek. „Nekünk nagyon fontos a feltámadás, olyan az egésznek a hangulata is, hogy amikor elindulnak a szekereken a leányok és a lovasok is viseletben, akkor az emberek már megörvendnek, hogy húsvét napja van megint, kivirágzik minden, egy új világ kezdődik ilyenkor a faluban is. Legalábbis azt sugallja ez a nap és a szép tartozékai, szokásai.”
Legény- és leányavatás
Ugyancsak húsvét vasárnapján este hat órától a csobotfalvi kultúrotthonban előadásra, legény- és leányavatásra, valamint bálra kerül sor. „A színdarab után, rögtön a bál előtt a tizennyolc éves leányokat és fiúkat avatjuk fel. Ennek az előzménye az, hogy a felavatandók feladatokat kell teljesítsenek. Régebb úgy volt, hogy a legények egy szekeret meg kellett rakjanak fával, ki-ki egyedül, le kellett hozni a faluba, és akkor a faluból egy idős ember megkínálta borral, megkeresztelte. Más helyeken a kocsmában keresztelték a legényeket. Mi ezt úgy hoztuk össze, hogy a lányok és a legények együtt végezzenek el feladatokat. Az egyik feladat az volt, hogy betanulják, megtanulják a színdarabot, a másik feladat, hogy elmegyünk közösen és rendbe tesszük a környezetünket, a források környékét, az utat, mindent, és a határkerülésen is részt veszünk. Vannak más, otthon elvégzendő egyéni feladatok is. És így válhatnak ifjúvá, legénnyé, leánnyá. Ezután kicsit más szemmel nézik a faluban azokat, akik ebbe beleálltak, és ezt véghez tudták vinni, ez egy rangot jelent.”
A rangot emeli még, hogy a felavatandó fiatalok keresztapát és keresztanyát választanak maguknak. A keresztapák az egész falu népe előtt a színpadon „megkeresztelik” borral a legényt: valamennyi bort ráönt a legény fejére, a többit pedig megisszák. A választott keresztanyák is megajándékozzák a leányokat. „Így néz ki a leány- és legényavatás nálunk. Annak idején azért tettük be az olyan feladatokat, hogy megpucoljuk a környéket, mert nagyon fontos erre vigyázni, nemcsak azzal, hogy megkaszáljuk minden évben, vagy gondozzuk, és nem engedjük át másoknak, hanem hogy látsszon, a tájnak gazdája van nálunk. Úgy nyugodt az ember, ha tiszta a környezete, szégyen is lenne, ha valami lerobbanna ott, ahol még vannak fiatalok.”
Ugyancsak húsvét vasárnapján este hat órától a csobotfalvi kultúrotthonban előadásra, legény- és leányavatásra, valamint bálra kerül sor. „A színdarab után, rögtön a bál előtt a tizennyolc éves leányokat és fiúkat avatjuk fel. Ennek az előzménye az, hogy a felavatandók feladatokat kell teljesítsenek. Régebb úgy volt, hogy a legények egy szekeret meg kellett rakjanak fával, ki-ki egyedül, le kellett hozni a faluba, és akkor a faluból egy idős ember megkínálta borral, megkeresztelte. Más helyeken a kocsmában keresztelték a legényeket. Mi ezt úgy hoztuk össze, hogy a lányok és a legények együtt végezzenek el feladatokat. Az egyik feladat az volt, hogy betanulják, megtanulják a színdarabot, a másik feladat, hogy elmegyünk közösen és rendbe tesszük a környezetünket, a források környékét, az utat, mindent, és a határkerülésen is részt veszünk. Vannak más, otthon elvégzendő egyéni feladatok is. És így válhatnak ifjúvá, legénnyé, leánnyá. Ezután kicsit más szemmel nézik a faluban azokat, akik ebbe beleálltak, és ezt véghez tudták vinni, ez egy rangot jelent.”
A rangot emeli még, hogy a felavatandó fiatalok keresztapát és keresztanyát választanak maguknak. A keresztapák az egész falu népe előtt a színpadon „megkeresztelik” borral a legényt: valamennyi bort ráönt a legény fejére, a többit pedig megisszák. A választott keresztanyák is megajándékozzák a leányokat. „Így néz ki a leány- és legényavatás nálunk. Annak idején azért tettük be az olyan feladatokat, hogy megpucoljuk a környéket, mert nagyon fontos erre vigyázni, nemcsak azzal, hogy megkaszáljuk minden évben, vagy gondozzuk, és nem engedjük át másoknak, hanem hogy látsszon, a tájnak gazdája van nálunk. Úgy nyugodt az ember, ha tiszta a környezete, szégyen is lenne, ha valami lerobbanna ott, ahol még vannak fiatalok.”
Locsolkodás
A bál utáni reggel, húsvét hétfőjén szokás szerint a legények elindulnak locsolni. Csapatban mennek, népviseletben és vederrel. „Végigjárjuk a falut, de lemegyünk Somlyóra is, mert ott is vannak szép leányok, akiket nem lehet kihagyni, és átmentünk tavaly Csomortánba is, mert ott is vannak szép leányok, akiket szintén nem lehet kihagyni. A lányok, úgy néz ki, hogy bírják a strapát, kijönnek egy szép öltözetben, a legények akkor lefogják őket és tele vederrel megöntözik. Ezután a lány bemegy, átöltözik, akkor behívnak, nagy szeretettel megkínálnak a szülők is, persze, verset is mondunk, mert az is beletartozik, aztán mikor indulunk, a piros tojás mellé még kapunk a lánytól egy veder vizet, vagy kettőt, hogy a következő lányt is tudják meglocsolni a legények. Aki az úton van, még sokszor azt is meg szokták locsolni. Aztán jó fáradtan kezdődik kedden a munka. Ez a húsvéti ünnepkör nálunk.”
A bál utáni reggel, húsvét hétfőjén szokás szerint a legények elindulnak locsolni. Csapatban mennek, népviseletben és vederrel. „Végigjárjuk a falut, de lemegyünk Somlyóra is, mert ott is vannak szép leányok, akiket nem lehet kihagyni, és átmentünk tavaly Csomortánba is, mert ott is vannak szép leányok, akiket szintén nem lehet kihagyni. A lányok, úgy néz ki, hogy bírják a strapát, kijönnek egy szép öltözetben, a legények akkor lefogják őket és tele vederrel megöntözik. Ezután a lány bemegy, átöltözik, akkor behívnak, nagy szeretettel megkínálnak a szülők is, persze, verset is mondunk, mert az is beletartozik, aztán mikor indulunk, a piros tojás mellé még kapunk a lánytól egy veder vizet, vagy kettőt, hogy a következő lányt is tudják meglocsolni a legények. Aki az úton van, még sokszor azt is meg szokták locsolni. Aztán jó fáradtan kezdődik kedden a munka. Ez a húsvéti ünnepkör nálunk.”
Székelyhon.ro, PÉTER BEÁTA
